Az ayurvéda az élet útjáról

Minden ember valamilyen céllal kerül erre a földre. A Sankhi filozófia szerint a legmagasabb célunk az, hogy egyszerűen tapasztalatot szerezzünk. Ez attól függetlenül történik, hogy mit teszünk. Az a kérdés, hogy cselekedeteink milyen hatással vannak az életünkre és a lelkünkre.

Ha harmóniában élünk az élet ritmusaival, akkor szolgálatunk természete életünk szakaszainak megfelelően változik. Azokban az években, amikor az egyéniség formálása történik (a kapha ideje) a legalapvetőbb feladatunk tanulni és nőni. Ebben az időszakban többet kapunk, mint adunk. Ez természetes. A szolgálatunk abból áll, hogy kísérletezzünk, és minél többet megtudjunk az életről. Amikor a cserkészek szociális programokban vesznek részt, többet tanulnak, mint amennyi hasznot hoznak.

Életünk második szakaszában már komolyan meg kell tanulnunk szolgálni. Ezt pitta-korszaknak hívják. Ebben az időszakban, a gyakorlatban használjuk a megszerzett tudást, és ennek a tudásnak a minősége jelentős mértékben meglátszik a szolgálatunk minőségén.

Biológiailag ez a kor 13 és 16 kor között kezdődik, habár a modern társadalomban ebbe a szakaszba csak 18-22 éves kor között lépünk, némelyek pedig még később. Amikor ez történik, akkor kezdünk dolgozni, vagy karriert építeni. Ez az életszakasz arra van hivatva, hogy az ember a társadalom részévé váljon, olyan munkát végezve, amely segít a társadalom működésében. Az ideális kapitalista társadalomban minden embert a munkája minősége, mennyisége és az általa kínált szolgáltatások mértékében jutalmazzák.

Az élet harmadik szakasza a gondolkodásra való, arról, hogyan éltük le az életünket és milyen munkát végeztünk el. Ez a váta-korszak, a gondolkodás és tanulás szakaszának nevezhetjük, 55 és 70 éves kor között kezdődik. Az ilyen korú embernek minél több időt kell meditációval és elmélkedéssel töltenie, saját lelki fejlődésével foglalkozni. Ebben az időszakban az aktív társadalmi szolgálat fokozatosan csökken, de még nem fejeződik be véglegesen.

A váta-korú embernek nemcsak elmélkednie kell mindenről, hanem át is kell adnia bölcsességét és tapasztalatát, amit az évek során kapott. Különféle módszerekkel történhet. A váta-korú emberek a legjobb tanítók. A technológiák megváltozhatnak, de az emberi élet alapelvei nem.

Az idősebb ember szívében élő bölcsesség óriási kincs. A váta-korban lévő emberek még egy nagy szolgálata a gyermeknevelés. A családfő szerepét magára vállalni ilyen korban nem praktikus, jobb inkább a gyereknevelésben segíteni, és levenni a terhek egy részét a pitta-korban lévő szülők válláról.

Sajnálatos módon, a modern társadalomban mind kevesebb helyes család van, és az idősebb emberek ritkán kapnak alkalmat arra, hogy átadják tudásukat az ifjabb nemzedéknek. A saját gyerekei által megtagadott, vagy messze élő idősebb ember gyakorta úgy hal meg, hogy nem adta át tudását. Ha egy ember váta-korszakba ér, és nem képes semmire sem megtanítani a következő nemzedékeket, akkor ez gyakran betegségekhez vezet. Ily módon elvész a nemzedékek közötti kapcsolat. Hogy egészségesek legyenek, az idősebbeknek át kell tudásukat adniuk azoknak, akiknek erre szükségük van. Önkéntes társadalmi szervezetek segítségével az idősebb emberek megtalálhatják bölcsességük és tudásuk átadásának módját. Az idősebbeknek mindenféleképpen kell ezzel foglalkozniuk, mert senki sem teszi meg helyettük. Minden ember annyira szabad, amennyire másokat szolgál.

A szolgálat az élet minden szakaszában fontos. A szolgálat segít a fiataloknak tanulni, a felnőtteknek hozzájárulni a társadalom működléséhez, az időseknek átadni bölcsességüket és tudásukat. Amikor a szolgálat az önmegtagadás szellemében történik, akkor túlnő az anyagi világ határain, és lelkivé válik. Ily módon a szolgálat a karmától való megszabadulás és lélek megmentésének eszközévé válik, mivel közelebb viszi az embert a megvilágosodáshoz.

Ellenben, amikor csak azért végez valaki szolgálatot, hogy valamit kapjon cserébe, a karma felgyűlik, és anyagi világhoz béklyózó lánc sokkal erősebb lesz. Az ilyen ember továbbra is az illúziók világában tartózkodik, olyan különféle anyagi megpróbáltatásokat és szenvedéseket állva ki, amelyek feltétlenül követik az eseményeket.

Nincs jobb módszer az egészség megőrzésére, mint a megbékélt szolgálat – mindazt igyekezettel végezni mások javára, ami tőlünk telik.

Az életszakaszokkal kapcsolatos tudást egy térképhez lehetne hasonlítani, amely segít megérteni, hogyan tudunk legjobban mások hasznára lenni. Önmagunk átadása az isteni áramlatnak, amely keresztül visz ezeken a szakaszokon, az önmegtartóztató szolgálathoz és lelki fejlődéshez vezető út.

Írta: Dr. Szkopincev Dimitrij