Izom-csontrendszeri betegségek

Az arthritis az ízületek gyulladása, melyet a porc, a kapszula és az ízület szinoviális membránjának károsodása kísér. A betegséget reaktív, fertőző-allergiás, disztrofikus vagy anyagcsere-rendellenességek okozhatják. Az ízületi gyulladás fő tünetei az ízületi fájdalom, a helyi hőmérséklet-emelkedés, duzzanat, károsodott funkció és a sérült ízület deformációja. A diagnózist a klinikai kép, valamint a laboratóriumi és műszeres vizsgálatokból származó adatok alapján állapítják meg.

A porckorongok a „távtartók”, amelyek rugalmasságot és erőt adnak a gerincnek. Minden korong kemény héjból (rostos gyűrű) és félig folyékony konzisztenciából (cellulózmag) áll. A kritikus fizikai aktivitás, anyagcserezavarok, skoliosis, sérülések, a statikus egyensúly változásai a rostos gyűrű pusztulásához vezetnek. Ennek eredményeként a magból folyadék áramlik ki, és megfogja a gerincvelő idegvégét. Ha összenyomódik, a korong különböző irányokba nyúlik ki, így keletkezik a csigolyák közötti sérv. A betegséget heves fájdalom, mozgáskorlátozás kíséri, emellett szövődményekkel jár, például gyomorhurut, radikulitis, az agy keringési rendellenességei, kis medencei szervek érzékenysége vagy rendellenességei, stb.

A skoliosis az izom-csontrendszer betegsége, amelyet a gerincoszlop oldalsó görbülete jellemez. Fő tünetei a romló testtartás, a járásváltozások, a vállak, a lapocka és a medence aszimmetriája, a hátfájás, a fejfájás és a fáradtság. A görbület lehet veleszületett, szerzett és poszt-traumás. A korai szakaszban dőlési teszttel detektálják. A skoliosis diagnosztizálásának fő módja a radiográfia, a gerincoszlop MRI-je. A betegség alattomos, mivel más betegségek kialakulását provokálja, fájdalmat és kellemetlenséget okoz. Deformálja a gerincvelőt és a gerincidegeket, megzavarja a mellkas és a hasüreg belső szerveinek kölcsönös helyzetét, elősegíti a csigolyák görbületét és a sók lerakódását.

A köszvény az anyagcsere-rendellenességek által okozott betegségekhez tartozik. Jellemző az urát kristályok húgysav formájában történő lerakódása a test különböző szöveteiben. A húgysav túlzott felhalmozódása a vérkoncentrációjának növekedéséhez vezet (hiperurikémia). Klinikai szempontból a köszvény akut arthritisben és tofus (köszvénycsomók) kialakulásában nyilvánul meg. A köszvény általában a nagy lábujj ízületeit érinti, de a betegség a boka, a térd, a könyök, a csukló, az ujjak területén is előfordulhat. Az érintett ízületek pirossá, duzzadttá és meleggé válnak. A betegség előrehaladtával nehéz az ízületeket mozgatni.

A bursitis a szinoviális zsák (bursa) gyulladása, amelyet az üregében gyulladásos váladék-képződés és felhalmozódás kísér. Az akut bursitis általában sérülés után fordul elő, a krónikus bursitis – rendszeres mechanikus irritáció következménye. Klinikai szempontból az ízület bursitisét a testhőmérséklet emelkedése, hyperemia, duzzanat és fájdalom okozza az érintett bursában, ami sérült ízület mozgásának enyhe korlátozásával jár.

Az osteoarthritis krónikus ízületi betegség, amely az ízületi porc megsemmisülését eredményezi, ami alatt kóros változások lépnek fel az ízületi membránban, a kapszulában és a szomszédos csontszerkezetekben.
A betegség kialakulásának fő oka: anyagcsere-rendellenesség.
Az arthrosisos elváltozások lehetnek, az ízület túlzott terhelésének eredményei, veleszületett rendellenességek stb.

Klinikai kép: a mozgás korlátozottsága, reggeli merevség és fájdalom az érintett ízületben.

Az osteoarthrosis az ízületek degeneratív változásai a porcokkal kezdődnek és átkerülnek az egész osteoartikuláris rendszerbe.

Az osteoarthritis tünetei: az érintett ízület fájdalma, az ízület alakjának megváltozása, károsodott funkció. A kezelésnek a kóros folyamat előrehaladásának megelőzésére, a fájdalom csökkentésére és az érintett ízület működésének helyreállítására kell irányulnia.

Az osteochondrosis a gerinc krónikus betegsége, amelyet a porckorongok és a csigolyák degeneratív változásai jellemeznek. A patológia helyétől függően vannak: nyaki osteochondrosis, mellkasi osteochondrosis és lumbális osteochondrosis. A betegség diagnosztizálásának fő módja a gerinc radiográfia vagy MRI.

Az osteochondrosis számos fájdalmas szindrómát, például myofasciális szindrómát, radikális fájdalmat, isiászt, coccyalgiát, neurovaszkuláris elváltozásokat, fejfájást, látási zavarokat és fülzúgást okozhat. A gerincvelő és az erek gyökereinek mechanikus összenyomása mellett a legnagyobb szenvedést az osteochondrosisban a patológiás reflexek okozzák. Ennek oka az, hogy a gyökérnek a sérvvel vagy a gerinc más megváltozott szerkezetével történő irritációjára adott válaszként a kóros impulzusok a csíkos izmok reflexgörcsét (izom-tonikus szindrómák) okozzák. Az ilyen tünetek fennállása sürgős kezelést igényel, mivel az osteochondrosis szindrómák átmeneti munkaképtelenséghez és rokkantsághoz vezethetnek.

Az oszteoporosis a csontváz betegsége, amely a csontszövet szerkezetének megváltozásában nyilvánul meg. A nők hajlamosak erre a betegségre (a menopauza előtt és a menopauza kezdetével). Az oszteoporosist nehéz diagnosztizálni, rendszerint tünetmentes. Ezt a tényt követően diagnosztizálják, például a gerinctestek, a combcsont vagy a radiális csont törése után. Az osteoporosis megelőzése nagyon fontos. Ilyen lehetőségek léteznek, többek között az ayurvedikus orvoslás területén is.