Pontos diagnózis

Pontos diagnózis nélkül nem lehet felvenni a harcot a betegségekkel!

Időszerű diagnózis nélkül a gyógyítás sokáig folytatódhat, anélkül, hogy meghozná a kívánt eredményeket.
A nem időben felállított diagnózis, általában a betegnek és az orvosnak is bosszúságot okoz.
Különösen aktuális ez a szív- és érrendszeri megbetegedések és anyagcserezavarok esetében, valamint onkológiai esetekben.
Tény, hogy az anyagcserezavar első szakaszában könnyebb gyógyítani a hyperinsulinaemiat, mint a 2. típusú diabetest kezelni, azáltalános érelmeszesedés pedig még lehangolóbb.

Az „angina pectoris”, vagy ischaemiás szívbetegség diagnózisának felállítása és a betegségek kezdete között, általában, évek, vagy még inkább évtizedek telnek el. A szív betegségeinek alattomossága abban rejlik, hogy az emberek többsége hosszú időn keresztül nem észlel semmiféle komoly elváltozást a szervezetében, és saját természetünk nem-ismerete nem teszi lehetővé, hogy felismerjük azokat az apró jeleket, amelyeket testünk a betegség korai (prekilinikai) szakaszában küld nekünk.
Hasonló a helyzet az onkológiai és a mozgásszervi megbetegedésekkel is.
A szervezet szerveinek és rendszereinek pontos, időszerű kivizsgálása, az anatómiai és fiziológiai elváltozásoknak a legkorábbi stádiumban való kimutatása, az esetek döntő többségében a legsúlyosabb betegségek megelőzését is lehetővé teszi. A szervezet egy harmonikus, egységes rendszer, a központi idegrendszer irányítása alatt, amelyet tudatunk és tudatalattink vezényel. Érzéseink, érzelmeink, kívánságaink és gondolataink a felsőbb szellemi Én fizikai manifesztációi. Mindez együttesen alkotja az élő embert, az ő saját sorsával: boldog és egészséges, vagy boldogtalanul beteg - gyenge, elesett.

Felmerül a kérdés: mi az igazi valós diagnosztika? Hogyan kell meghatározni a stressztűrő képesség szintjét, amely a modern élet formája lett? Hogyan tudjuk meg: milyen étel hasznos Önnek, és melyek azok az élelmiszerek, amelyek nem kívánatosak? Végső soron: a munka és pihenés melyik ritmusa az Öné, mennyi alvásra van szüksége és mennyi ébrenlétre?

Gyakran, helytelenül, azt feltételezzük, hogy a betegség fogalma csupán a fizikai testre korlátozódik, elfeledkezve mindeközben a test egész-ségéről és harmonikusságáról. Egyáltalán nem úgy gondolunk magunkra, mint a Természet egy kicsiny részecskéjére, nem gondolunk arra a szellemi lényre, aki egyidejűleg több világban létezik. Ezért siklanak el mellettünk, és sajnos az orvosaink előtt is, a születő félben lévő betegségek előjelei, amiből az következik, hogy az egészség megőrzésének érdekében nem történnek meg a megfelelő intézkedések. Mikor pedig a betegség szétrombolta a szervezetünk egységét, szemrehányást teszünk magunknak: helytelenül táplálkoztunk, keveset pihentünk, nem sportoltunk, semmit nem tettünk az egészségünk érdekében, stb.

És amikor feltesszük azt a kérdést, hogy „Mit nem kellett volna tennem, mikor, és hogyan kellett volna kezdenem a egészségemről való gondoskodást?”, gyakran halljuk azt a választ: „Nem tudom”.  

Mit is értünk tehát a diagnosztika és diagnózis fogalma alatt?

1. Az ember pszichoszomatikus alkatának megállapítását – lehetővé teszi a szervezet sajátosságainak megértését, a betegségekre való hajlamának, a veszélyeztetett szervek és rendszerek, csak az adott emberben rejlő fiziológiai és pszichikai sajátosságok feltérképezését. Ami azt jelenti, hogy ennek megfelelően ki tudjuk választani a helyes táplálkozást, a munka és a pihenés helyes ritmusát.

2. A mozgásszervek vizsgálatát – a statikus elváltozások, a gerincferdülések, az izomrendszer görcsös elváltozásainak korai meghatározása. Szükség esetén radiológiai vizsgálatok (röntgen, MR, CT, UH), amelyek lehetővé teszik az adekvát fizikai aktivitás (séta, úszás, jóga, stb.) ajánlását és kiválasztását.

3. A korszerű ultrahangos berendezések lehetővé teszik a belső szervekben még csak kezdődő elváltozások nagy pontosságú megállapítását. Természetesen, azzal a feltétellel, hogy az orvos-diagnoszta holisztikus megközelítést alkalmaz:
   
   
   1. a hasüregi szervek ultrahangos vizsgálata információkat nyújt a májról, a csatornáiról, az epehólyagról, a hasnyálmirigyről, a lépről, vesékről, mellékvesékről, artériákról, a nyirokedényekről, a bélrendszer motorikájáról és állapotáról.
   2. A kismedence szerveinek ultrahangos vizsgálata információval egészíti ki a képet a húgyhólyagról, prosztatáról, petefészekről, méhről, artériákról.
   3. Az artériák és vénák ultrahangos vizsgálata (Dopler-vizsgálat) az érelmeszesedés által leginkább veszélyeztetett artériák állapotának meghatározására szolgál, a véráram minőségének megállapítása. Ez a vizsgálat információt nyújt a pangásos folyamatokról, és lehetőséget ad a vénák, vénácskák, és billentyűmechanizmusuk állapotának ellenőrzésére.
   4. A pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata segít a korai szakaszban feltárni a betegségeit, és az eredmény helyes értelmezése esetében információt nyújt az anyagcsere állapotáról.
   5. Az ízületek (ízületi tokok) ultrahangos vizsgálata segít invazív beavatkozás nélkül információt kapni az ízületek állapotáról.
      
      
4. A diagnosztikában különleges helyet foglal el a szív vizsgálata, hiszen a szív a mi „motorunk”. Perifériás rendellenességek esetén pontosan a szív veszi magára az összes „ütést”, próbálva kompenzálni a fizikai funkciókat. Például: arteriális hypertóniánál a szívizom hypertrophiája jelentkezik.
   
   
   1. A szív ultrahangos vizsgálata információt nyújt a szív anatómiai elváltozásairól, és a funkcionális eltérésekről is. Ez a módszer a szív összes részének még kezdődő elváltozásait is megmutatja, a billentyűkét, az elválasztó falakét, informálja az orvost az artériás rendszer és tüdővezeték perifériás ellenállásáról.
   2. A terheléses EKG már a korai szakaszban lehetővé teszi a szívelégtelenség diagnosztizálását, az angina pectorist, valamint a teherbírás fokának megállapítását, a cardiovascularis rendszer stressz terheléses szintjét.
      
      
5. A vér és vizelet laboratóriumi vizsgálata – a teljes szervezet funkcionális állapotának felméréséhez szükséges. Emiatt feltétlenül átfogó vérvizsgálat történik: hematológia, biokémia, hormonális, immunológiai, viro-bakteriológiai.
   
   Összegezve a fenti módszerekkel kapott információt, a holisztikusan gondolkodó orvos lehetőséget kap:

1. segíteni az egészséges embernek a betegségek megelőzésében
2. gyorsan, természetes módszerek és gyógyszerek segítségével elhárítani a kialakulóban lévő betegséget
3. szintetizálva az európai akadémiai orvoslás módszereit az ayurvéda ezeréves tapasztalatával, eredményeket elérni olyan esetekben, amikor a betegség még nem okozott visszafordíthatatlan károsodásokat a test szöveteiben és szerveiben.
4. abban az esetben, ha a betegség már a krónikus szakaszban van, és a kísérő szövődmények egész sorát vonja maga után, az ilyen megközelítés lehetőséget ad a kiváltó ok feltárására és a szervezet erőit az okok megszüntetésére irányítani.

A komplex diagnosztika célja: nemcsak a helyes diagnózis felállítása, hanem kimerítő képet alkotása az összes szerv pszichoszomatikus állapotáról. Az effajta megközelítéssel lehetőséget kapunk az Ember gyógyítására, nem pedig a betegsége gyógyítására.

Részletes kivizsgálásról az alábbi telefonszámon érdeklődhet: +36 84 352- 725